Mi a Primal Move?
Primal Move - divíziók
A Primal Move egy integrált mozgásrendszer, amely visszanyúl olyan primitív és ősi mozgásmintákhoz, amelyeken keresztül a célja a minőségi mozgás létrehozása, amit gyermekként már mindannyian birtokoltunk. Mindezt az elvet 3 divízióba (részlegbe) ültetve kamatoztatja, ezek a Primal Charge, Primal Ground és a Primal Sprint.
Primal Sprint: Utóbbitól indulva egy minimalista futással foglalkozó rendszerbe botlunk, amely a futás alapjaihoz visszanyúlva próbálja az adekvát biomechanikát, helyes technikát és kivitelezést megtanítani. Az ember ugyanis a felegyenesedésével a futáshoz, járáshoz kiválóan adaptálódott evolúciós története során. Ám a mai korban, amikor egyre többet ülünk és amikor mozgunk is alaposan párnázott (megemelt) talpú cipőkben tesszük... Nem csoda, hogy a többségnek fáj a talpa, térde, bokája némi futás után. A minimalista megközelítés itt annyit takar, hogy mezítláb vagy rendkívül lapos talpú cipőben (ilyen például az egyre jobban teret hódító kiváló futócipő a Vibram termékcsalád) mozgunk. Őrültségnek tűnik? Az állandóan nyomott sportszergyártók marketingje szerint biztosan, de gondold végig még egyszer a kérdést!
Régen az akkori embereknek is kellett járkálni, futni - hiszen gyűjtögetni, vadászni vagy ragadozók elől menekülni a mezőgazdaság kialakulása előtt is kellett. Számtalan történelmi rekonstrukciós kutatás igazolta, hogy az akkori idők embere bizony tekintélyes távolságokat tett meg naponta az életmódjából kifolyóan minimum 8-10 km-t, de volt hogy ennek többszörösét is. Azt meg ugye mondanom sem kell, hogy nem a ma már létező jól kiépített betonutakon történt mindez, hanem erdőkben, dzsungelekben némileg nehezebb terepviszonyok között. Testünk, benne a lábunk, ezen körülményekhez és ehhez a megterheléshez alkalmazkodott az évmilliók során. Erre jött rá a modern korban a technológia fejlődése, ami hozta magával a cipőt is, ami bár nem újkeletű találmány (a láb védelme eleinte a hidegtől már ezer évekkel ezelőtt is megjelent), ám magasított verzióinak általános használata már csak a 20. századra lett általános. Mindez evolúciós léptékkel pillanatnyi időtávlat, ennyi idő alatt szervezetünk nem tud alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez és ez bizony nem egy esetben okozott már komoly gondot is (hogy mást ne mondjak, gondolj az édes íz preferenciájára).
A lábunk - bokánk, talpunk, térdünk - tehát úgy alakult ki, hogy a mezítlábas mozgáshoz alkalmazkodott, a járás biomechanikája pont így a leghatásosabb. A talpi fascia (kötőszövet) sokkelnyelő funkciójától kezdve a boka kiváló mobilitásáig minden egyes elem a helyén a járáshoz, márpedig mint írtam itt nem kis távolságokról van szó nap, mint nap (az ősi körülmények között). Amikor erre a szerkezetre ráhúzunk egy magasított talpú cipőt, akkor eltoljuk a szervezet izomegyensúlyát a magasítással, elveszítjük a talpi rész receptorait, amik a mozgászervezésben, lépéskorrekcióban központi szerepet játszanak és lehetne még sorolni. Máshogy: próbáld ki mennyivel puhábban lépsz a kertben amikor mezítláb vagy, mint amikor cipőben! Cipőben szinte odaverjük a talpunkat a földhöz, minden egyes lépésnél. Márpedig ez az odaverés pont azért következik be, mert az eredetileg természetes mozgásminták a cipő felhúzásának hatására megváltoznak, a finom visszajelzések már nem érkeznek meg a talpról, így a mozgásminta megváltozik. Hiába a magasított cipőtalp tompító funkciója, ha egyszer az közel sem olyan hatékony, mint a természet által létrehozott talpi fascia rész sokkelnyelése, rugalmassága. Az eredmény pedig: sok nagyon nem hatékonyan járó és futó ember, akik bokasüllyedéstől kezdve (a boka pont a mobilis funkcióját veszti el, mivel a sok durva ütődés hatására a talp íve megsüllyed és a boka elkezd bekötni) térdproblémákon át mindenféle nyavalyákkal küszködnek...
Lehet az sem véletlen, hogy az RKC rendszerű kettlebelles edzéseken levetetjük a magasított talpú cipőt? :P
A jó hír természetesen, hogy ez az egész visszafordítható, a már elsajátított rossz mozgásminták korrigálhatók, ebben az esetben pedig a korrekció maga a gyakorlat - tehát a futás, járás minimalistán. Hogy működik-e? Ma már a legjobb futóedzők kivétel nélkül ilyen minimalista eszközöket is használva tanítják meg az atlétáiknak, a futás helyes biomechanikáját, mert a testet így használva a mozgásminták automatikus korrekciója hatására a mozgásminták sok-sok ismétlésen át újraíródnak. Ha bővebben is érdekel a téma, érdemes utánanézned a szakirodalomnak (pl.: Christopher McDougall világhírű sikerkönyve a Born to Run) és a Primal Sprint rendszer futóedzőjének könyve is hamarosan megjelenik!
Primal Ground: Ez egy még nem debütált alrendszere a Primal Move-nak, azonban annyit már tudni, hogy ez egy oktatóként kizárólag RKC instruktorok számára elérhető földön végzett mozgásrendszer lesz. A közös nyelv és maga a Primal Move mentalitása elég sokra predesztinálja, így már érdeklődve várom én is - mi sül majd ki ebből :-)
Primal Charge: Jelen oldal fő profilja pedig ez az irányzat (a Primal Ground megjelenéséig legalábbis egész biztosan marad ez így), tehát a továbbiakban csak ezzel foglalkozom, a többi divízió bemutatását a szemlélet és az alapelvek megértése végett gondolom hasznosnak. Ez azért is indokolt, mert a rendszer létrehozója (Lakatos Péter) átlal is deklaráltan ez az egész Primal Move alapja, a másik két irányzat is ennek az eredményeire, azaz a minőségi mozgást szem előtt tartva épül fel. Azt, hogy minőségi mozgás hallhattátok már sokszor tőlem, legjobban talán az FMS részleg ismertetőjében vettem górcső alá, így oda átlapozni a mozgáspiramisért mindenképp indokolt. Mert csak a minőség lehet az a rendező elv, amire a mozgás összes többi szintje - a mennyiség, az erő, a gyorsaság - épül. Pont ennek köszönhetően a mozgáspiramis legalsó szintjéhez nyúl hozzá - a fundamentális mozgásokhoz - a Primal Charge épp ebből is látszik, hogy az egész rendszer maximálian az FMS elvei köré épül fel, még ha ez sokszor nem is nyilvánvaló, mert ami ott a korrekció, az itt a játékos mozgás öröme.
Mint ahogy az FMS-nél már elhangzott - a fundamentális mozgásmintáid adják a talapzatot magát, a szótáradban a szavakat, amikkel ki tudod fejezni magad. Ha nem elég széles ez a talapzat, akkor arra hiába próbálsz bármi mást építeni, óhatatlanul kudarcra vagy ítélve - kialakulnak a limitációk, aszimmetriák, kompenzációk amiket a test a helyes mozgás helyett használ. Tényleg nem akarom túlragozni, az FMS részlegnél már alaposan lerántottam erről a leplet, a Primal Charge gyakorlatilag összefonódott az FMS-el, így ami ott szerepelt a hibás mozgásmintákról - az itt is igaz lesz :-)
Rendben, az alap közös, no de akkor miben különbözik az FMS-től a Primal Move? Míg az FMS lényegében egy szűrő/azonosító rendszer, amely a mozgásminták felismerésére és korrekciójára lett tervezve, addig a Primal Charge egy másik oldalról közelít. Nem foglalkozik azzal, hogy feltétlen felismerje melyik mozgásminta a hibás egy adott egyénben, hanem csak integrálja az FMS-ben is megtalálható korrekciós eljárások legjavát ebbe a mozgásrendszerbe és épp ezen keresztül hat. Talán így még világosabb lesz: amíg az FMS a mesterlövészpuska (pontosan beazonosítja a gyenge láncszemeket és korrigálja őket személyre szabottan) addig a Primal Charge a sörétes verzió (nem foglalkozik az egyes egyének konkrét láncszemeivel külön-külön, hanem együtt korrigál). Melyik a jobb vagy hasznosabb? Mindkettő a maga módján kiváló eszköz, inkább a cél szabhatja meg mikor melyiket érdemes használni. Mert míg egy élsportolónak szüksége lehet a mesterlövészi pontosságra is, az átlagember (s sokszor bizony az élsportoló számára is) több mint elég, ha a problémáját sörétessel kezelünk - nagy felületet terít be a lőszer, amiben biztosbenne van a problémás rész is.
Persze nem ez az egyetlen különbség, hanem míg az FMS esetén az előírt korrekciók amolyan receptszerűen épülnek fel, a Primal Charge esetén a kliensnek akit épp rendberakunk azt sem kell tudnia, hogy épp korrekciót kap. A mozgásban elrejtve - így a betegségtudattól vagy csoportból kiemeléstől mentesülve - játékosan kaphatja meg bárki a szükséges penzumot, anélkül hogy ismétlésszámmal vagy bármi egyébbel kell törődnie.
Mindenkiben ott rejlik egy gyermek!
Ha már játékossághoz tévedtünk, akkor itt az idő bemutatni a rendszer másik központi fogalmát a flow-t. Talán az olvasók közül ezt kevesen ismerik, pedig összességében kevés meghatározóbb élménye volt akárkinek is aki idetéved, mint amit ebben az állapotban töltött - maximum nem nevezte nevén az állatot.
A flow egy különleges állapot, amikor az ember annyira feloldódik a tevékenységben, hogy észre sem veszi az idő múlását. Szinte mindenkivel történt már ilyen élmény, ahány ember annyi féle módon vagyunk képesek átélni az "áramlatot". Magát a fogalmat a magyar származású chicago-i pszichológia professzor Csíkszentmihályi Mihály alkotta meg még a 80-as évek közepén saját kutatási eredményei alapján. Picit precízebben fogalmazva a flow azokat az élményeket jelenti, amikor az átélő személy elveszíti idő és térérzékét annyira elmerül a tevékenység végzésében, amely már önmagában is jutalmazó (örömszerző) számára. Ahhoz, hogy valaki ilyen élményt éljen át számtalan körülménynek teljesülnie kell, olyanoknak mint az események feletti kontrollt birtokolnia kell az átélőnek (másképp nem tudna elveszni a tevékenységben), azonnali visszajelzést kell kapnia a cselekedetei eredményéről (másképp nem tudná hogy jó úton halad-e) és az illető képességeinek összhangban kell lennie a feladat nehézségével (amennyiben túl könnyű akkor unná, ha túl nehéz akkor stresszesnek élné meg azt).
Mint írtam a flow-ra mindenki képes, de néhány dolgot azóta Csíkszentmihályi professzor már igazolt róla:
- Vannak olyan tevékenységek, amelyek során flow-t átélni könnyebb (hamarabb teljesülnek a fent nevezett követelmények), ilyenek a sport és a zene is!
- Akik életük valamely tetszőleges területén képesek flow élményt átélni azok ezen önjutalmazó tevékenységek hatására azon területen könnyebben bontakoztatják ki a képességeiket és érik el céljaikat (nagyobb a belső motivációjuk eleve a képesség gyakorlására, aminek következtében az egyre szerteágazóbbá válik).
- Aki élete egyik területén képes könnyen flow-t átélni, az képes lesz fokozatosan más területeken is, magyarul a flow állapot létrehozása tanulható és aki már valahol sikeresen létrehozta képes átvinni azt más területekre is!
Sportban tehát a flow élményt elérni könnyű és ha ez sikerül akkor az illető meg tudja tanulni átvinni ezt a képességet élete más területeire is, ahol ezen képesség segít az egyénben rejlő képességek kibontakoztatásában. Önmagunk fejlesztésének és kiteljesedésének egyik legjobb eszköze. Van akinek ez nem elég? Akkor még azt hozzáteszem, hogy a legmodernebb pszichológiai boldogságkutatások alapján az élettel való elégedettség egyik alappillére és előrejelzője a flow-ra való képesség, másképp a tartalmas élet képessége (bővebben erről egy TED előadásban - magyar felirattal elérhető - beszélt Martin Seligman a boldogságkutatás úttörője és Csíkszentmihályi mellett egyik megalapítója). Ez az egyik meghatározója annak, hogy az életünket visszanézve és pillanatnyilag mennyire érezzük boldognak magunkat, mennyire vagyunk elégedettek azzal amire vittük. Épp ezért tartom rendkívül fontosnak, hogy a minőségi mozgás mellé a Primal Charge rendszer másik alapelve a flow képességének kibontakoztatása.
Rendkívül sokat lehetne még a témáról beszélni, akit érdekel az Csíkszentmihályi itthon is kapható könyveiből kiválóan tájékozódhat (ezek remekművek, kivétel nélkül ajánlom őket elolvasásra), ám én most a gyermeki lét egy másik aspektusára terelném át a figyelmet. A gyerekek mozgásfejlődésére egészen konkrétan. Feltűnt már valakinek, hogy egy kisgyerek mikor megszületik gyakorlatilag összecsomagolható? Ez mindenkivel így van - tökéletesen mobilisan születünk. Aztán a fejlődés során a rugdalózóban a világgal való interakcióban egyszercsak a csecsemő látóterébe beúszik egy kéz - akkor még nem tudatosul, hogy ez az övé, az öntudata pont az ilyen élmények hatására kezd differenciálódni. Később, hogy ezt a rejtélyes kezet követhessen lassan megtanulja akaratlagosabban fordítani a fejét, ami bizony a kezdeti teljes mobilisság után egy nagy előrelépés, több ízületet is stabilan kell tartani hozzá. Majd fokozatosan megtanul a feje mellett a törzsével is csavarodni, mígnem egyszer addig csavarodik, míg megtette első oldalra gurulását. Innentől a hason és háton való lét már választható opció számára, ám még annyira nem képes stabilizálni, hogy a törzsét a rugdalózó aljától feljebb nyomja. Ehhez a motoros rendszernek komolyan fejlődnie kell, meg kell tanulnia a törzsizmokat megfelelően bekapcsolni, a lumbális részt stabilizálni a lapockákkal együtt és csak utána válik elérhetővé a törzs megemelése. Innen egyenes út vezet tovább a négykézláb pozíciókig, ahonnan a gyerek mászni kezd. Majd később kapaszkodik mindenbe amit elér, hogy feljebb küzdje magát egészen addig, míg rengeteg fenékre huppanás után megtanulni lépni és járni. Közben pedig, ahogy az érésből is látszik, az alapvető mozgásminták kialakultak.
Bárki akinek gyereke - vagy ismer kis totyogókat - van a fenti fejlődési stádiumokat megfigyelheti rajta. Nagyobb gyerekes szülőknek meg biztosan jó pár emlékük ugrott be a leírások hatására, s ez nem véletlen, mindenki így tanul meg mozogni, majd járni. Persze jó esetben, mert a szülők, ha siettetni akarják gyermekük fejlődését, akkor még korai stádiumban a létrán egyre feljebb rántgathatják gyereküket, csak azért hogy elmondhassák róla ő már milyen korán elkezdett járni... Pont akkor amikor még nincsenek a szükséges mobil/stabil pontok kialakulva, a mozgásminták még nem megfelelően differenciálódtak, épp ezért az egésszel csak ártanak. Ez a siettetés (pl: a szülő húzza magával a gyereket) a mozgásminták nem megfelelő fejlődését hozza magával, aminek a levét pont a gyerek fogja inni évekig, évtizedekig.
De visszakanyarodva a Primal Charge-hoz - gyerekkorra mire járni és futni tudunk már kialakultak a megfelelő mozgásminták - ekkor még képesek vagyunk gyönyörűen guggolni vagy a lábujjunkat a szánkba venni. Hogy mást ne mondjak – erre hány felnőtt képes? S olyan játszi könnyedséggel, mint a gyerekek? Valahol, valami nagyon félremegy, mert mire felnövünk már nem az a kérdés milyen könnyen mozgunk, inkább az hogy mi, hol, mennyire és hányszor fáj éppen. A mozgás élvezetét és a minőségi mozgás lehetőségét pedig már elvesztettük...
Nos a Primal Charge pont ennek a szabadságnak a visszaszerzéséről szól, rekonstruálva és építve arra, ahogy gyerekként a mozgásmintákat tanultuk, valamint felhasználva az FMS által létrehozott korrekciós elveket. Akit érdekel hogy lehetséges ez, milyen módon vannak felépítve az edzések, vagy hogy rehabilitálhatja magát játszva a Primal Charge segítségével, az tartson velem az Edzések - Kinek ajánlom? honlaprészbe.