A tanulás fázisai

"Ahhoz hogy képesek legyünk megtenni valamit, nem kell tudnunk hogyan kell azt megtenni."

Ez a cikk még a jelen keretek között is bőven túlmutat magán a témán ahova elhelyeztem - edzés és edzéselmélet. Itt a tanulásról úgy általában beszélek, legyen az egy új mozgásminta elsajátítása (akár edzés vagy akár egyedfejlődés során), vagy bármi más - az elmélet átültethető és mindenhol megfigyelhetően működik.

Először a coach-os kötődéseim során hallottam róla, miután több coaching-al foglalkozó könyvben ismertették ezt az egyszerű modellt. Aztán a pszichológiai tanulmányaim során bukkant fel újra - s ekkor már szöget ütött a fejembe. Végül most a napokban az RKC vizsgák hatására döntöttem úgy ér ez az egész annyit, hogy hosszabban írjak róla gondolatébresztőt.

Mindig amikor új készséget akarunk elsajátítani akkor a tanulásnak egymástól nem egzaktul elkülöníthető, ám jól beazonosítható fázisai vannak, amelyek a tudás/megértés/alkalmazás egyre mélyebb szintjét jelenti. Persze minden egyes szinten más hozzáállásra, segítségre van szükségünk ahhoz hogy továbblépjünk - azaz csiszoljuk készségünket. A jobb érthetőség kedvéért - no meg hogy mégis témánál maradjak - ezeket a szinteket kettlebelles példán keresztül fogom szemléltetni.

Deklaráció: a félreértések végett - az alábbiak nem a kettlebelles edzés hatásai. Kizárólag a szisztematikusan rosszul végzett edzésé, de ez majd minden sportban elmondható lenne. Ezért kötelező mindenkinek felkeresni egy szimpatikus instruktort, hogy végigvezesse a tanulás folyamatán - veszélytelenül és rengeteget fejlődve. Mai tapasztalatom szerint az instruktor által adott visszajelzés és szakmai tudás nem kerülhető meg, maximum nagyon gyengén helyettesíthető - nem személyre szabott - oktatóanyagokkal.



1. fázis - A tudattalan hozzá nem értés

Vegyük a kezdő bellezni vágyó esetét, aki lejön az első órára és már érzi magában az erőt, ő bizony meglengetné azt a bizonyos súlyt, hiszen azért van. De minimum, hadd emelje már meg. Hiszen ezért jött. Csak még nem tudja mit jelent az, hogy egy ekkora súlyt emel. Fogalma sincsen az egyenes gerincről, a teljes feszítettségről, hát még a pattanó csípő esetéről. Magyarázhatjuk neki a szélest mellkast is, ha egész életében az irodában ült és görnyedt a monitor előtt, azt sem tudja, hogy neki van lapockazáró izma. Röviden és velősen - neki mint újoncnak még fogalma sincs arról, hogy nem ért ahhoz hogy deadlift.

Így aztán még ha rá is parancsolnánk, hogy ő biza emelje meg azt a súlyt ott előtte, nem egészen az lenne a végeredmény, amit az egyszeri instruktor - vagy akár a kliens maga - szeretne látni. A hát görbül, a térdek befele esnek, a feszítettség nyomokban sem lelhető fel. Világos, hiszen a kliens még kezdő, azt sem tudja eszik vagy isszák ezeket a dolgokat…

Nyilván ebben a fázisban az instruktor szerepe felhívni a figyelmét a kliensnek arra, hogy mik a rizikótényezők. Aprólékosan elmagyarázza miért borzasztó rossz a gerincnek a görnyedt háttal emelés (lehetőleg technikai részletek nélkül - kivétel a gyógytornász közönség :-)), vagy miért tesz rosszat az ízületeknek a befele eső térd. Ne adj isten kitér a teljes feszítettség előnyeire - mint a biztonság vagy az, hogy a kliens erősebb lesz (van ott még tartalék, ahol nem is tudott róla). A kezdeti sikerélmény ugyanis elvonhatja erről a kliens figyelmét (a bellt végülis megemelné ő - csak ugye az nem mindegy hogyan :P), ami később - mondjuk nehezebb súlyoknál vagy sok ismétlés után - igen csúnya mellékhatásokban nyilvánulhat meg - hátfájás, húzódás, ízületi kopások.

2. fázis - A tudatos hozzá nem értés

Mint fent írtam a kezdő kliensnek az instruktor már elmagyarázta mik a veszélyei a deadliftnek, ezzel tudatosította azt, hogy lehet ő ebben a mozgásban még nem kompetens. Ismeri már a veszélyhelyzeteket (megfájdulhat a háta ha görbén tartja miközben vasgolyókat emel) - így tudja mikor mi vár rá és mit kéne tennie, hogy elkerülhesse. Ezzel a figyelem a feladatról hajlamos áttevődni a lehetséges veszélypontokra. A kliens túlságosan arra figyel, hogy mit ne csináljon - ahelyett hogy arra koncentrálna mit csináljon. Ettől néha túl óvatossá is válhat. Tipikusan ilyen eset mikor az instruktor a snatch előtt elmondja, hogy bizony ott fel kell ütni, ám, ha valaki nem teszi meg azt elég robbanékonyan, akkor az alkarja fogja megérezni azt. Hát persze, hogy mindenki arra koncentrál nehogy ütődjön a bell, közben elfelejtkezik a felütés dinamikusságáról és puff - már oda is ütött.

Itt instruktorként a feladatunk egyrészt a figyelem visszairányítása a megfelelő dolgokra. Különösen fontos ez, ha a klienst negatív tapasztalat - fájdalom - érte, hiszen tudjuk hogy az idegrendszer ez elől - védelmi reakcióként - menekül, tehát az új készséget tanuló alanyunk ettől még kevésbé a végrehajtásra koncentrál. Ilyenkor a feladat részekre bontásával, rávezető gyakorlatokkal, korrekciókkal vagy csak magának a figyelemnek az újra összpontosításával (felhívjuk a figyelmet arra melyik részre koncentráljon és miért) átlendíthetjük a nálunk tanulókat. Emeljük ki miben teljesített jól illetve mi és miért nem stimmelt a végrehajtásban. Fontos még megértetni, hogy bár ha az élmény nem is a legjobb elsőre - ez a tanulás szerves és fontos része.

3. fázis - A tudatos hozzáértés

Ha minden jól megy, akkor az instrukciókat követve és gyakorolva a kliens tovább lép erre a szintre is. Itt már tisztában van az előző szinteken elmondottakkal, de nem csak elméletben, hanem gyakorlatban is megszerezte a készséget. Pont úgy emeli fel deadliftnél a bellt ahogy az a nagy könyvben meg van írva, ám még ezt nem rutinszerűen teszi, hanem erre kifejezetten koncentrálnia kell. Nem automatikusak a feszítési tecnikák, amikor lemegy a bellért ellenőriznie kell magán az egyenes gerincet és a lapockák zárását, stb. Tehát a technikát kivitelezni tudja, a készség már az övé, ám még ez komoly szellemi erőfeszítést követel meg tőle. Ennek megfelelően az állandó odafigyelés és folyamatos önkontroll mellett tökéletesen boldogul. Épp ettől lesz tudatos, hogy ezek még nem elhagyhatóak. Ő is érzi magán, hogy már mindent megtanult, így instruktorként itt a feladatunk a készség bevésése és finomhangolása, csiszolása. Az apró korrekciók mellett így itt főleg a - továbbra is szabályos - ismétlések végeztetése a hangsúlyos, hiszen így válik képessé a kliens a továbblépésre. A tanítás így egyre kevesebb időt vesz el, az órák elkezdenek valóban edzés irányba menni, ahol a már megszerzett készségeket folyamatosan használjuk.

4. fázis - A tudattalan hozzáértés

Elegendő gyakorlás esetén egy készség egyre automatikusabbá válik, a kliens a hetek, hónapok során egyre kevésbé figyel oda az egyes elemekre - egyszerűen csak megy neki. Ahogy deadliftnél lehajol a bellhez már eleve egyenes a gerince, meg sem fordul a fejében ezt hogyan kell csinálni pontosan. Annyit gyakorolta már, hogy ez automatikusan lejátszódik, amint elindul a súly felé lefele. Ugyanez igaz a készség összes többi komponensére. A tevékenység rutinszerűvé, automatikussá válik és ezzel együtt a komoly odafigyelés is szükségtelen lesz. Ezzel a figyelem áttevődik a cselekvésre, a folyamat pedig megmarad a háttérben automatizmusként. Mondanom sem kell, hogy ez a tudás legmagasabb szintje, gyakran előfordul hogy az illető nem is pontosan tudja mit, miért csinál (így nem biztos hogy feltétlenül oktatni is tudja például - hiába űzi magas szinten a készséget) csak érzi, hogy az úgy jó. Ha pedig valami nem stimmelne, akkor ösztönösen megtalálja mit kell kijavítani. Ebben a helyzetben a kliens már nyugodtan magára hagyható és edzhet egyedül - akár otthon is - hiszen már mélyen bele ivódott minden mozdulat, meg fogja találni a helyes irányt.

A mi dolgunk itt már - legalábbis az egyes gyakorlatok, készség - szintjén véget ér. Ettől még persze a kliens nem tud edzést tervezni, vagy hiába ismeri a céljait nem feltétlen tudja hogy érje el azokat és motivációra is szüksége lehet, de az adott készség tanítása itt a részünkről befejezettnek tekinthető.

Ám a tudomány itt nem áll meg. Mint látható eddig csak az adott készség elsajátításának szemszögéből vizsgáltuk a helyzetet. Az esetek többségében ez egy jelentősen egyszerűsített modell, hiszen egyszerre több készséget tanulunk, amik a tudás különböző szintjein állnak. Arról nem is beszélve, hogy maga a fáradtság (legyen az szellemi vagy fizikai) hatással van az idegrendszerre és ezen keresztül a tanulás hatékonyságára. Így az instruktor kutya kötelessége figyelembe venni ezeket az edzés felépítésekor, tervezésekor. Ezzel optimalizálhatóa a tanulási idő, egyes készségek egymással párhuzamosan fejleszthetőek s ez egy értelemszerű ívet ad magának az edzésnek is…

Biztos sokaknak ismerős Pavel egyik kedvenc mondása, ami azóta már egyben szállóigévé és az RKC névjegyévé vált - "Strenght is a skill". Pont ezeket a fenti elveket foglalja össze. Maga az RKC rendszerű kettlebell edzés valójában - legalábbis eleinte - nem edzés. Mint ahogy a modellből is látszik az ember mikor eleinte tanul, akkor nem edz. Épp ezért terjedt el, hogy az erő egy képesség, amit fejleszteni kell és nem folyton edzeni. A szó szerint vett edzésnek is megvan a helye persze - de kizárólag akkor, amikor már a képességeket elsajátítottad a technika már tökéletes. Ekkor kezdhetsz edzeni, előtte bölcsen teszed, ha inkább maradsz a tanulásnál. Mert amíg nem jön ösztönösen (nem érted el a 4. fázist) a készség, addig bizony az edzés mindig a technika rovására fog menni, hiszen ahogy fáradsz fárad az idegrendszer is, a fókusz magáról a folyamatról elterelődik és az a deadlift (vagy snatch, vagy akármi egyéb) már nem is egészen az aminek lennie kéne. Épp erről szól Geoff Neupert MRKC bejegyzése is a napokból.

Azt kérdezed miért veszélyes az, ha nem helyes a technikai kivitelezés? Mert minden egyes mozdulatod, minden egyes cselekedeted, amikor az adott készséget gyakorlod adaptációhoz vezet. Ez a SAID elve, erről még később egyszer bővebben írok. Minden mozdulattal amikor edzel és nem tökéletesen végzel bevésel egy mozgásmintát az idegrendszerbe, ami viszonylag könnyen rögzül egy még üres lapra. Azt mondják átlagban 200-300 ismétlés után jegyzünk meg egy új mozgást. Persze ha ez nem tökéletes, akkor valószínűleg nem azokat az izmokat használod amiket kéne, más izmok viszont bekapcsolnak (kompenzálnak), hiszen valahogy a végeredményt (mondjuk a súly megemelését) el "kell" érned. Ezek a kompenzációk pedig ízületi kopáshoz, aszimmetriákhoz, diszfunkciókhoz vezetnek, hiszen nem úgy mozogsz amire a testedet tervezték. Újraírni pedig a már megtanult mozgásmintákat pedig sokkal nehezebb ~2000-3000 tökéletes ismétlésre teszik azt, amíg az idegrendszer felülír egy ilyet. Ha pedig belegondolsz egy már létező rossz mintával a fejedben (ami esetleg addigra ösztönös szinten vésődött be) újratanulni egy korrigáltat még hatványozottan nehezebb feladat, különösen hogy az felülírandó mozdulatoknak tényleg tökéletesnek kell lennie. Ez hihetetlen koncentrációt igényel. Máskülönben csak a már meglévő diszfunkciós készséget erősítenék (maximum más irányba). Magyarul magadnak is időt és erőfeszítést spórolsz meg azzal, ha kiérdemled az edzéseket. A megfelelő kivitelezés megtanulásával!

Tehát nagyon nem mindegy eleinte mit, milyen minőségben gyakorolsz. Az edzés pedig értelmes keretek között nehezen merülhet fel addig, amíg a 3. szintre (minimum!) el nem jutottál. Másképp optimális edzésről, eredményekről vagy bármi egyébről maximum ábrándozni lehet.

Ha tetszett az írás, oszd meg az ismerőseiddel Facebook-on:



Felhasznált irodalom:

  1. John Withmore - Coaching a csúcsteljesítményért






Csoportos kezdő edzések indulnak Januárban!

Több különböző időpontból
és helyszínből választhatsz. Nézz körül az edzesek közt és találd meg a neked szimpatikusat!

Érdekel!


SMR Tanfolyam Januárban!

Január 28-án (vasárnap), a Dózis főhadiszálláson
(11. ker, Barázda utca 1.)

9:00-15:00-ig

Érdekel!



Aktualizálódott az órarend - benne az új kurzusokkal :)


"A kudarc csak egy lehetőség, hogy újrakezdj - immár intelligensebben!"



Kettlebell.hu Tactical Shop Dragondoor Kettlebell Miskolc Phoenix Hőlégballon Repülő Egylet Sieljünk! Keresned sem kell!

Üzemen kívül!

Addig is írj az attila@kettlebelldozis.hu-ra.




WYW Directory