A StrongFirst képzések margójára

Ahogy én látom a vizsgákat, felkészülést és tanulságokat

"A tanár alapjában véve arra is tanítani akar, ami kívül esik tantárgyának keretein. Erkölcs, elvhűség, világnézet - mindegy, minek nevezzük."


Már tavaly adós voltam egy cikkel - legalábbis a tanítványok nagyon szerették volna - amiben leírom a gondolataimat az SFG képzésekre készülésről. Picit bántott, hogy anno nem tudtam erre megfelelő mennyiségű időt szakítani (voltak fontosabb teendőim, félmunkát meg nem adok ki a kezemből). Ami késik, nem múlik – azóta megtapasztalhattam a másik oldalról is (asszisztensként) a kurzusokat.

Nézzük a puszta számokat - nem ma kezdtem az oktatást (lásd a diplomáimnál), de nem is számítok a közösségen belül vén rókának (ez már koromnál fogva sem lehetséges :P). Viszont számtalan képzésen vettem már részt SFG I-től kezdve a II-n át, CK-FMS-ig, illetve asszisztensként is jelen voltam már mindkét kurzuson. Továbbá eddig minden tanítványom rendkívül sikeresen vette az akadályokat, amiket az SFG kurzusok állítottak eléjük, büszkén mondhatom remekül készültek fel a vizsgáikra, s ez is rengeteg tapasztalattal szolgált a visszajelzéseikből.

Kezdjük az elején 2010-ben. Az akkor még RKC I vizsgára való felkészülésem csapnivaló volt. Nyilván akkor nem így gondoltam, hiszen rendkívül lelkiismeretesen végeztem a dolgom, de gőzöm sem volt róla, hogy mi az amit bevállaltam. Már a képzésen derült ki számomra, hogy a technikám sok dologban pocsék (mai szemmel nézve mindenképp), az erőnlétem is hagy némi kívánnivalót. Első nap elbuktam a snatch tesztet, második napon pedig több holtpontom volt, mint arra büszke lehetnék. Valahogy mégis teljesítettem a kurzust, de mondjuk úgy - inkább túléltem, mint tanultam és figyeltem volna. Persze lezárva a képzést már én is éreztem, hogy ez így nagyon nem volt rendben és mennyivel jobban is fel lehetett volna készülni - de maradjunk abban, hogy edzői oldalról nem volt túldimenzionálva számomra mik az elvárások (én meg ugye korábban nem voltam ilyen képzésen). Csak egy jelzésértékű dolog - életemben talán 3-5x TGU-ztam alaposan, azt is borzalmas technikával (mobilitási gondok, korrekciós eszköztár nélkül voltam akkor még) a vizsga előtt. Azt gondolom, hogy egy oktatónak kutya kötelessége kihozni a tanítványaiból a maximumot, s bizony itt felmerül a perfekcionizmus szükségessége, mert az egy dolog, ha magadból nem. De amennyiben egy vizsgára készítesz fel valakit, az a Te felelősséged, hogy ő ott jól szerepeljen. Téged is képvisel (a mentalitásod, tanítási képességeid - röviden a felépített rendszered) - jól vagy rosszul. Nem véletlen, hogy minden tanítványomat túlkészítem a vizsgák előtt - inkább tudjon sokkal többet és ne érje szó a házunk táját, mint fordítva.

Visszakanyarodva - természetesen levontam a tanulságokat a dologból. Kicsit szégyelltem is magam, mert bár végül levizsgáztam (snatch teszt videón beküldve - visszanézve újra csak pocsék technikával), nem éreztem úgy, hogy megfelelően odatettem volna magam. Ha tudom, hogy ilyen szintet kell megütni, nyilván még 2x többet készültem volna. Így jött is a következő cél, az akkor még RKC II teljesítése - volt 2 évem felkészülni. Ezt pedig rendkívül komolyan is vettem. Nyilván az alapozás időszaka indult meg, kijavítottam a technikai hibáim túlnyomó részét, elkezdtem dolgozni a saját rehabilitációmon. Innen jött az a rengeteg diploma, amiket azóta is igyekszem szerezni - első körben saját magamon próbálok ki mindent, s csak utána viszem át a klienseim gyakorlataiba, életébe. Így van ez rendjén :)

A szigorúbb felkészülési időszak 6 hónappal a kurzust megelőzően kezdődött meg. Innentől nem volt olyan nap például, hogy ne húzódzkodtam volna (ez egy érezhető gyenge pontom volt az elején), vagy ne foglalkoztam volna valamelyik 2-es szintű gyakorlattal. Pedig húzódzkodóm akkor nem volt, kijártam a kertbe a hintához mozogni, aminek jó vastag volt a keresztvasa... Igen télen is, -10-15 fokban, amikor szinte a rúdhoz fagyott a kezem kesztyű nélkül - de kesztyűben meg nem tapadt eléggé. Rendkívül kemény időszak volt a felkészülés utolsó részében viszont tökéletesen eluralkodott rajtam az érzés, hogy ez biztosan meglesz.

Itt egy kis kanyar. Sosem fogom megérteni mai fejemmel azokat az embereket, akik a kezükről a snatch teszt után posztolnak fotót, mert annyi helyen lett "lukas" - víz vagy vérhólyagos, esetleg totál lejött róla a bőr. Oké kemény vagy, és? Nagyon jól summázza ezt, amit Lakatos Péter mondott nemrég: "Miért is büszke valaki arra, hogy rossz technikával szakít?". Ugyanis ez semmi másnak nem a jele. Példa: az RKC I képzésem mindenhonnan lejött rólam a bőr, míg a II-n kutya baja sem lett a kezemnek (holott 4:20 alatt befejeztem a dolgot, míg korábban éppen belefértem az időbe). Mert 2 év alatt megtanultam tűrhetően snatchelni. Pont ugyanígy nem értem miért büszke valaki arra, ha 1-2-3 vagy bármennyi x (ahol x egy minél kisebb szám és hencegés tárgya) hónap alatt készül fel egy SFG vizsgára. Arra vagy büszke, hogy mennyire nem fektettél bele munkát az eredményedbe? Ha én egy született zseni vagyok (elrugaszkodott példa, de szerintem érthető), rendkívül magas IQ hányadossal (amiről tudvalévő, hogy nagy mértékben genetikailag öröklődik) - erre persze lehetek büszke, de ez nem épp a saját kemény munkám jele. Ez egy szuper adottság, ami szép, de nem mutatja azt mennyire vagyok képes dolgozni, komolyan venni a célomat. Vagy a másik oldalról nézve: csak azt akarod sugallni, hogy ennyire könnyű a vizsga, hogy akár 1 hónap felkészüléssel is elérhető? Ha ez így van, akkor ez a diploma nem jelent egy túl nagy szintet, sokak számára elérhető, tehát nem világos Te miért hajtasz rá...

Szóval miért is büszke valaki arra, hogy a lehető legminimálisabb munkát fekteti bele valamibe? Amivel esetleg éppen átcsúszik a szinten - különösen, ha az adott dolog elvileg a szenvedélye is egyben. Középiskolában, egyetemi tárgyaknál még lehet azt mondani, hogy azt utáltam a leginkább, így megtanulni sem volt kedvem - de itt erről már nem nagyon lehet szó, hiszen magadnak választottad, senki nem fogott fegyvert a fejedhez. Tudom a lustaság nemzeti sport, de szerintem inkább épp a másik végletre kellene dagadó mellkassal feszíteni - ha olyan a felkészülésed, hogy kérdés sem merülhet fel a teljesítéssel kapcsolatban. Amikor nyugodtan mehetsz oda, hiszen tökéletesen tudatában vagy annak, hogy a belefektetett munkának meg KELL legyen az eredménye. Ha nem csak érintve éppen megugrod a lécet, hanem amikor senki számára nem férhet kétség ahhoz, hogy te ezt teljesítetted és még maradt is a tartályban egy kevés tartalék. Persze, biztos csak én gondolkodom hülyén - hallom a hátulról a suttogást, hogy idealista :)

Vissza a fősodorhoz. A megfelelő felkészülésnek volt néhány mellékhatása. Az egyik a magabiztosság, amit már fenn írtam. Ez is jó érzés, de ami még ennél is fontosabb - konkrétan élveztem a képzést. Nem szenvedtem, nem voltam éljük túl módban, hanem tudtam figyelni és magamba szívni a tudást. Mert minden StrongFirst kurzus alkalmával nagyon ott kell lenni fejben, akkor tudod igazán magadévá tenni a mondanivalót, megérteni mélyebben az alapelveket, amiknek természetesen még ülepednie is kell utána, amit legjobban a gyakorlatba átültetés segít. Erről csak elvonja a figyelmed, ha azon kell aggódnod mikor lesz vége az edzésnek és vajon holnap mivel "kínoznak" meg... Ekkor döbbentem rá teljesen mennyire eltoltam anno az I-es szintű vizsgámat - bár meglett, de a pénzemért messze akkor kapom a legtöbbet, ha "készen" érkezem. Akkor tudok a szenvedés helyett az apró nüanszokra figyelni, s akkor éri meg leginkább a képzés. Én épp ezért azóta is ezt javaslom a tanítványoknak, akik a vizsgára készülnek. Ne azért készüljenek túl, mert akkor lesz meg a vizsga - enélkül is megcsinálható. Sokkal inkább azért, mert így kapják a legtöbbet a kurzustól - összehasonlíthatatlanul többet, mint egyébként. Márpedig az elkövetkezendő év vagy évek oktatását, az órákat amiket te fogsz tartani (hiszen valljuk be csak úgy hobbiból egy elhanyagolható réteg csinálná csak meg a vizsgát), meghatározza a tudásnak a minősége, amit itt magadba szívsz. A saját sikerességed és a későbbi tanítványok miatt is ezért kutya kötelességed a megfelelő felkészülés.

Természetesen megugrottam a lécet és úgy éreztem még bőven maradt is bennem, amin keresztül egy kicsit magamnak is bizonyítottam, az I-es szint szubjektív sikertelensége után. Mondjuk úgy a "visszavágót" kiütéssel nyertem :P A vizsgával jöttek új készségek, amiket nem ártott gyakorolni, s bőven kerültek elő olyan területek, amelyek gyenge pontnak bizonyultak.

A legtöbb embernek az tűnik fel először a StrongFirst képzéseken, hogy milyen tapinthatóan egy közösséget alkotunk. A vizsgán ismeretlenül és önzetlenül mindenki segíti, támogatja a másikat, drukkol neki - holott pontosan tudja, hogy esetleg konkurencia lesz. Nem érezni azt (legalábbis én nem tapasztaltam), hogy valaki információt tart vissza a vizsgázó társától, nehogy az felhasználva ezt versenyelőnyre tegyen szert... Vagy csak én állok így mindenkihez? Remélem nem :) Mindenesetre a minőség mellett ez a másik védjegye a közösségünknek. Kicsit aztán mintha ez a hétköznapokban, az utcán elfelejtődne, de kétségtelenül a képzéseken tapinthatóan ott van. Máig emlékszem kikkel vizsgáztam és valószínűleg egyhamar nem is fogom elfelejteni...

Aztán később sok egyéb képzés mellett (CK-FMS, Naked Warrior), idén tavasszal az SFG I megújításon belepillanthattam a másik oldalra is - asszisztálhattam. Imádok tanítani, korrigálni és mindig öröm, ha láthatok olyan oktatókat tanítani, akiktől még ismétlés esetén is el lehet lesni újabb apró finomságokat - Pavel pedig kétségtelenül ilyen. Ezért nem is volt kérdés, hogy élek a lehetőséggel. Végül most hétvégén (2013. 08. 23.-25.) az SFG II kurzuson is asszisztálhattam, de itt már egyben a diplomám megújításáért is ringbe szálltam, a tanulás és tanítás kombinációja mellett.

A történethez hozzátartozik, hogy nem készültem külön a vizsgámra. Ez pedig most nem az a fajta hencegés, mint amit fenn nem tartottam jónak - szimplán úgy alakítottam az edzéstervem az elmúlt 1 évben, hogy a múltkori vizsgakövetelményeket különösebb csúcsteljesítmény (periodizáció) nélkül teljesíteni tudjam. Ez teljesen tudatos volt, egyben úgy tekintettem rá, mint az erő megszerzésének egy következő lépcsőfoka. Mondhatni egész évben úgy készültem, mintha a következő héten lehetne egy meglepetés vizsga, amin élet-halál kérdése átmenni. Persze nem kell ez alatt semmi rettentő különlegeset érteni, igyekeztem a lehető legtöbbet erősödni, úgy hogy az épp nem fejlesztett képességeimet pedig szinten tartsam. Egy példa - a képzés előtt már január óta nem nyomtam a fél testsúlynyi bellemmel fej fölé (36 kg, katonai nyomás). Viszont csináltam rengeteg kézenállást, kézenállásban fekvőket fallal és anélkül, valamint komplexeket (Geoff Neupert Muscle-je nyomán kialakított program). Mikor a vizsga előtt két héttel rápróbáltam a 36-osra, még mindig könnyen ment ki mindkét kézzel. Vagy éppenséggel nem zavartattam magam és a kurzust előtt 2 héttel leutaztam 9 napra a Balatonra pihenni - nem mondom, hogy nem mozogtam sokat (azt nem bírom megállni), de specifikus felkészülést a képzésre nem csináltam már.

Persze probléma így is akadt - különben nem lenne csavar a történetben. Kiderült számomra az első napon, az újravizsgázóknak jelentősen nehezebb követelményeket kell teljesíteni a sikerességhez. Ez természetesen fenn van a központi honlapon, ám nem arról vagyok híres, hogy a vizsgakövetelményeket lesem szabadidőmben... Be kell mutatni a bent press-t egy fél testsúlynak megfelelő bellel - ez komoly gond volt, mivel tavaly nem sikerült igazán ráéreznem a gyakorlatra, ezért az elmúlt 1 évben tökéletesen figyelmen kívül is hagytam (ez hatalmas hiba volt a részemről, most, hogy ráéreztem az ízére azt mondom iszonyatosan jó dolog). Volt 2 estém felkészülni belőle :P Ezen felül a push press-t (előlökéses nyomás) és a jerk-öt (lökés) 2x32 kg-al kell bemutatni, nem 2x24-el, ami az én testsúlyom arányában (70 kg) nagyon nagy ugrás. Erre jött még a törökfelállás bemutatása szintén egy fél testsúlyos bellel (36 kg) - újabb készség amire nem fordítottam elég figyelmet, hiszen rendkívül ritkán töröközök nehéz bellel, pedig tudom kötelező lenne.

Ezért pénteken este az első nap után lementem a terembe, ahol oktatok és kipróbáltam, hogy állok. A bent press-t kivéve minden sikerült, ami meglepő, hiszen a TGU és a push press + lökés is saját személyes rekord, még soha nem csináltam ekkorával. A bent press is sikerült végül az utolsó napra, Fabio és Péter remek tanácsai és korrekciói hatására kiviteleztem a feladatot. Egy kicsit ez az egész azt jelzi számomra, hogy jó úton haladok a tréningemmel. A feladatok jócskán nehezedtek, mégis tudtam teljesíteni őket, pedig totál váratlanul ért. Hiszen pont ez volt a cél!

Másrészt azért jelzi a jövőben milyen utakat kell gyakrabban járnom. Már most látszik, hogy a bent press gyakorlása nem maradhat ki, a nagy súlyos törökben is tovább kell lépnem (a 36-os könnyűnek tűnt) és időnként a másik két készséget is gyakorolnom kell még ennél is nagyobb súlyokkal. Legközelebbre az a cél, hogy még akkor is tudjam teljesíteni a követelményeket, ha kifejezetten formán kívül vagyok - az már egy egészen szép alap erőszintet jelentene. Azt pedig már láttam, hogy nem lehetetlen, hiszen Engler Gyuri barátom most pont ezt csinálta a vizsgán. Persze lehet azt mondani, hogy ő mutáns, de én inkább úgy tekintek erre, mint egy elérhető és elérendő célra.

Kétségtelen - s ezt minden tanítványomnál is tapasztaltam - ha felkészülsz egy ilyen megmérettetésre, mint bármelyik StrongFirst kurzus, akkor ez jobb embert farag belőled. Nem maga a cél teljesítése, hanem az út, ami odáig vezet. A cél csak segít a maga konkrét határidejével és komoly tétjével az úton tartani, erőt adni akkor is, amikor amúgy feladnád. Ha meg elsőre mégsem sikerül, akkor is jobb ember leszel, mert rengeteget tanulsz belőle - egyrészt magadról, másrészt levonva a megfelelő következtetéseket legközelebb még keményebben fogsz készülni. Arról nem is beszélve, hogy egy ilyen közösség ereje annyira előre húzó tud lenni, amit csak az tud igazán értékelni, aki már benne van.

Zárszóként kiemelném mennyire megéri nagyon felkészülni 1 ilyen eseményre. Minél felkészültebb vagy, annál többet profitálsz, annál jobb emberré válsz. Minél többet profitálsz, annál többet tudsz adni a későbbi klienseidnek, ami meghatározza azt mennyire leszel sikeres a munkádban vagy hobbidban, akárhogy is tekintesz rá. Márpedig az ilyesfajta siker és elmélyült munka tud az élet egyik olyan komponense lenni, amely meghatározza a boldogságod. Ezért én azt mondom, hogy ez az alapos felkészülés minden egyes perce megéri és sokszorosan megtérül - tedd bele azt a munkát, amit egy ilyen komoly cél megérdemel. Soha nem fogod megbánni! Igyekszem az a változás lenni a világban, amit viszont szeretnék látni - ezért ilyen a tőlem indulók eredménye is. Ha pedig mindenki így gondolkodna, akkor a saját diplomáinkat értékelnénk fel a mentalitásunkkal, pont a fentiek miatt. Bízom benne, hogy így lesz - addig is maradok a példamutatásnál :)



Ha tetszett az írás, oszd meg az ismerőseiddel Facebook-on:









Csoportos kezdő kurzusok indulnak Októberben!

5 különböző időpontban és
3 helyszínen (Újbuda, Zugló, Óbuda) is lesznek. Nézz körül az órarendben és válaszd ki a neked szimpatikusat!

Érdekel!


SMR Tanfolyam Novemberben!

November 12-én (vasárnap), a Thor Gymben.

9:00-13:30-ig

Érdekel!



Aktualizálódott az órarend - benne az új kurzusokkal :)

Felkerült egy új írás a Tudástárba!

Folyamatosan frissül a Hónap Kettlebellezője rovat


"A kudarc csak egy lehetőség, hogy újrakezdj - immár intelligensebben!"



Kettlebell.hu Tactical Shop Dragondoor Kettlebell Miskolc Phoenix Hőlégballon Repülő Egylet Sieljünk! Keresned sem kell!

Üzemen kívül!

Addig is írj az attila@kettlebelldozis.hu-ra.




WYW Directory