Egységben az Erő - egy közösséggé válás története

Mi változhat meg benned és rajtad (is) 1 év alatt

"A siker abból fakad, hogy kitűzünk egy célt - változást - amit el szeretnék érni. Amíg nem léptük át a célvonalat, nincs megállás."

Egy új kezdeményezést szeretnék megnyitni ezzel a cikkel. Nem tudom lesz-e folytatása, csak remélem. Persze ahhoz össze kell jönnie még pár ilyen remek csapatnak, mint ők :-)

Ugorjunk vissza az időben 2013 januárjára. Ekkor indult el az a csoport, amiben ők is kezdtek. Sosem lehet tudni egy csoport indulásakor ki, mikor és miért fog lemorzsolódni - sokszor tippelgettem már és pocsék vagyok benne. Amiben ők különlegesek voltak, hogy 1 év után is hihetetlenül összetartottak és még mindig sokan járnak tőlük. Én pedig fogtam magam és gondoltam megkérdezem, hogy alakult az az elmúlt 1 év - hátha lesz olyan, akit motivál, akinek tanulságos vagy csak aki szívesen olvassa.

Ez az ő történetük. Névsorban: Antal Zsófia, Balázs András, Bendő Anita, Csekő Levente, György Ilona (alias Mici), Jenei Dávid, Juhász Alíz és Pink Edit. Mindenki más háttérrel vágott bele és most mégis együtt állnak itt csapatként. Amit letettek az asztalra, azt így érték el és emiatt váltak igazán sikeressé. Ez az, amit egy otthoni edzés sosem fog megadni - a közösséget és az ezzel járó minden extra motivációt, rendszerességet, kitartást.

Én itt csak narrálom a sztorit, időnként magyarázok, segítek értelmezni és összefűzöm a történetszálakat egy koherens egésszé a kérdéseimmel, ám ezek csak a keretet adják a történetnek. Egy olyan történetnek, ami bárki számára állíthat követendő példát azok közül, akik még csak most kezdenek ebbe a sportba. Remélem sikerül az írással rávilágítani megfelelően arra, honnan indultak és hova jutottak, vagyis hova lehet jutni.

Voltak felemelő pillanatok - az első komoly edzés, a bátorságpróba, a nyári tábor - és mélypontok is biztosan bőséggel. Ám ezekből is mindig megerősödve kerültek ki, hála egymás támogatásának. Ma többek között ők képezik az egyik haladóbb csoportom magját - más remek régi motorosokkal együtt és szerintem még nagyon sokra is viszik - de ez persze már rajtuk is múlik, én mindent meg fogok tenni ezért!

Szubjektíven nézve még mindenképp ide kívánkozik, hogy az ilyen közösségekért éri meg dolgozni. Ilyen csapatokat szeretnék mindenhol kialakítani, ahol csak tanítok - mert ez már közel sem az a hagyományos edző-kliens viszony, ahol az edző szolgáltat, a kliens meg kap egy szolgáltatást és kész. Minden tanár vágya, hogy a tudás amit átad ilyen környezetbe kerüljön és így tudjon kicsírázni termékeny talajon. Büszke vagyok rájuk, nem csak azért amivé váltak végül az 1 év során, hanem az útért amit bejártak idáig.

A cikkben szereplőkről készültek képek, ezeket láthatjátok a végig a megszólalásaik mellett. A szövegeket változtatás nélkül közlöm (ki sem emelek, hiszen nem szeretnék ezzel bizonyos mondandóikra önkényesen hangsúlyt helyezni), a saját kommentjeimet, kiegészítéseimet dőlttel szedve és zárójelben teszem meg, így:

[komment]

1) Mi a háttered: Hogy találtál a bellre? Mivel foglalkozol amikor nem edzésen vagy?

Zsófi: 2012 végén már tudtam, hogy új munkahelyem lesz januártól, és már régóta el akartam kezdeni rendszeresen sportolni, nem csak úgy hébe-hóba, ahogy addig. Ezért elhatároztam, hogy az új hellyel párhuzamosan egy heti sportrutint is ki kell alakítani. Pikó Petihez fordultam tanácsért, akinek adtam a véleményére, mint olyan ember, aki 50 kilót adott le és műtött gerincsérvvel együtt is rendberakta magát. Ő akkor már öt hónapja bellezett, és nekem is ezt ajánlotta.

András: Engem tulajdonképpen a társaságom rángatott bele ebbe az egészbe. "Gyere! Nagyon jó lesz! Tetszeni fog! Jó edzőnél a régi sérüléseidet sem veszélyezteted!" Mondtam, rendben, kipróbálom, ha más nem, legalább békén hagynak. Most itt vagyok több mint egy éve :)

Anita: Belles életem már 2013. január 21. előtt "elkezdődött". Mikor először beszéltél a kettlebellről már tudtam, hogy ha minden sikerül Pesten fogok dolgozni, vagyis egy ismeretlen közegben, barátoktól távol, napi min. 8 órát ücsörögve. Tehát nem is volt kérdés, hogy szükségem lesz elsősorban egy kis csapatra, közösségre ahová tartozhatok, amihez kötődhetek, másodsorban pedig olyan sportra ami egy leheletnyit hatékonyabb mint az aerobic. A végső érv a bell mellett az egyre gyakrabban előtörő hátfájás, és az interneten keresztül végzett pontos diagnózisod volt :P, miszerint szegment instabilitás miatt szenvedek időnként, amire nagyon hatékony gyógymód a kettlebell. Az pedig ezek után nem volt kérdés, hogy kihez is járjak órára. :) Mindent összegezve az edző személye, a csapat, és a gyógyulás-erősödés miatt választottam a bellezést.

[Itt mindenképp pontosítanom kell. Neten (szöveges leírás alapján) nem lehet pontos diagnózist felállítani, soha senkinél. Tippelni lehet a tünetek alapján, hogy mi lehet az ok, amit élőben az illető mozgása megerősíthet vagy cáfolhat. Továbbá ilyenkor szoktam javasolni, hogy nézzen el orvoshoz, az rengeteg mindent kiszűrhet, amit egy mozgással foglalkozó ember nem fog. Szerencsém volt - később élőben derült ki, hogy valóban az lesz az ok.]

Levente: Két és fél éve költöztem Budapestre munka miatt, azóta is szoftverfejlesztőként dolgozom egy multinacionális vállalatnál. Kezdetben sajnos eléggé rendszertelenül és egészségtelenül étkeztem, és a mozgást is hanyagoltam, emiatt és a napi 8-9 óra ülőmunka miatt sikerült körülbelül 1 év alatt 20 kg-ot híznom. Úgy gondoltam, hogy ez nem mehet így tovább, így egyrészt vissza fogtam az esti/késő esti vacsorákat és próbáltam ebédre is egészségesebb ételeket rendelni, másrészt pedig elhatároztam, hogy nem keresem tovább a kifogásokat és rendszeresen fogok mozogni is.

Mici: Flottakezeléssel foglalkozom, ami nagyrészt irodai munka, sok üléssel, ezért mindenképpen szerettem volna valamilyen sportot űzni. Ráadásul korábban rendszeresen sportoltam, ami nagyon hiányzott. Csak az a helyzet, hogy egyedül nehéz rávennie az embernek magát az első lépésre. Itt jött képbe a kolléganőm, Alíz, aki szintén ugyanígy volt ezzel :). Szóval a társaság, motiváló erő megvolt, a helyszínt a Lurdyra korlátoztuk, a kettlebell pedig véletlenül jött a képbe.

Dávid: Építőmérnök hallgató vagyok. Itthon edzek kb. két éve saját testsúlyos gyakorlatokkal, a fegyencedzés facebook csoportban olvastam először a kettlebellről. Azt írták, hogy a két edzés jól kiegészíti egymást. Utánaolvastam, megnéztem Pavel könyvét, és megtetszett a dolog. Azt írták, hogy aki sokat ül annak jót tesz. Aztán egyik ismerősöm kipróbálta (máshova járt) és ő is ajánlotta, így gondoltam kipróbálom :)

Alíz: A kolléganőmmel, Micivel a munkahelyünkhöz közel kerestünk valamilyen sportolási lehetőséget. Így akadtunk rá egy közeli edzőterem honlapjára, ahol egy vicces véletlennek köszönhetően választottuk a kettlebellt. Mici ugyanis nem vette észre, hogy lejjebb lehet görgetni az oldalon, így csak négy sportág közül tudtunk választani. Ezekből hármat ismertünk és nem szívesen csináltuk volna, így maradt a kettlebell, mint utolsó lehetséges verzió. Megnéztünk a neten pár belles videót, hogy mégis mi ez a sport... Ez majdnem eltántorított minket a jelentkezéstől, de végül abban maradtunk, hogy a 3 hónapos kurzus befejeztével majd keresünk valamilyen hozzánk jobban passzoló dolgot. :)

[Azóta is keresitek a jobb sportot. A fő az, hogy nem sietitek el, követendő ez a megfontoltság :)]

Edit: Egyszer hallottam egy sráctól évekkel ezelőtt erről a sportról. Aztán egy szép őszi hétfő este úgy gondoltam, hogy ideje lenne mozognom már valamit. Praktikus okokból a munkahelyemhez közeli edzőhelyet választottam és a másnapi edzésre el is mentem. Ez volt, ahol Mári Tamás volt az edző. Aztán átmentem hozzád, ami egy nagyon jó döntés volt. Jogász vagyok. Uniós projektek tervezésével, menedzsmentjével, szakmai monitoringjával foglalkozom.

[Sokan vannak még így vele - a lehető legközelebbi edzést keresik meg. Nem mondom, hogy ez nem lehet szempont, de nem javaslom, hogy ez legyen az egyetlen szempont. Tervezek a témáról cikket írni, de addig is álljon itt pár további megfontolandó. Amit még kívülállók nézni szoktak, az az ár. Nos, ez sem a legjobb sorvezető, bár tudom mennyire ár érzékeny a társadalmunk, viszont a legtöbb hely nagyon hasonló áron dolgozik és ha pár száz forintért sokkal jobb szolgáltatást kapsz, nem éri meg az olcsóbbat választani mindenképp.

Pár tipp, amire érdemes figyelni instruktor választásnál - mivel a többség sose vagy csak rendkívül ritkán vált helyet és így nincs is összehasonlítása milyen lehet máshol. Az instruktor dolga - szerintem - hármas:

Elérni nálad, hogy minél jobb eredményeket érj el - helyetted dolgozni nem tud, de motiválni, a legtermékenyebb utat számodra megmutatni kutya kötelessége.

Tükröt tartani eléd, hogy mozogsz és megfelelő korrekciókkal rendbe rakni azokat a pontokat, amik nem stimmelnek. Ha a telefonján/tabletjén matat, nem figyel oda, óránként nem szól jó párszor, hogy mit csinálsz rosszul vagy jól, akkor nem jó helyen vagy. Legyen maximalista ezekben a kérdésekben.

Közösséget kialakítani. Ez a közösség lesz, ami húz majd magával később, akik garantálják, hogy remekül érzed magad az edzésen és el is végzed a munka rád eső részét - akkor is, ha épp az instruktor nem csak rád figyel és nincs ott veled a nap minden percében. A közösség tudata akkor is ott van és a társak támogatnak mindenben!

Ha ezek nem stimmelnek, akkor mindegy milyen közel van, vagy mennyire olcsó a dolog - nem fogsz fejlődni, esetleg le is sérülsz (mivel nem jól csinálsz dolgokat, rögzül a rossz mozgás, ami kompenzációkhoz vezet/már meglévő kompenzációs mintákat nem vesznek észre, az pedig idővel sérüléshez). Akkor meg minek jársz? Nem az első 3 hónapban nehéz fejlődni ha valami újba kezdesz, hanem ezt a későbbiekben is fenntarthatóvá tenni.

Félreértések elkerülése kedvéért: az nem motiválás, ha az arcodba ordítanak, hogy még vagy nagyobb súllyal... az nem tanítás és visszatükrözés, ha azt mondják másold le, amit a melletted lévő, vagy már a 3. héten snatchelni tanulsz... az nem közösség kialakítás, ha hagyják, hogy nőjön a csoport, mint a gomba, majd csak lesz valami. Nem mondom, hogy így nem lehet fejlődni, így nem alakulhat ki egy jó csoport, csak azt, hogy ez maximum a véletlen műve, nem a tudatosságé. A véletlen miatt meg nem adnék pénzt senkinek - akkor már lottózz :)]

2) Mi fogott meg benne - mármint először!

Zsófi: Két dolog: egyrészt meg lehet fogni a vasat és rendes súlyokkal, keményen lehet dolgozni. másrészt nagyon okos, összetett rendszer van mögötte, amit ha követ az ember, akkor nem sérül, hanem jól ellensúlyozza az ülő életmódból eredő hátfájást, bekötődéseket és a többit.

[Az ülő munka kompenzációja rengeteg helyen előkerül a cikkben, ezért pár szót érdemel. A testünk nem ülő életmódra lett tervezve, viszont az átlag ember heti 40 vagy több órában ül egy irodában. Aztán hazamegy: TV, számítógép, lehetne még sorolni. Minden, amit csinálunk, adaptációval jár az adott dologhoz - jelen esetben az ülő életmódhoz. Mivel nem erre vagyunk tervezve, ezek nem kényelmes adaptációk. Csak párat említve, rossz tartás, kötött csípő és vállak, romló életminőség. Ezeket azon rendszerek megerősítésével és fellazításával lehet elérni, amelyek felelősek a kompenzációk kialakulásáért. Ehhez mozgás, SMR System és más rendszerek integrált használata kell. Mivel a nálunk lévő emberek 90+ %-a ülő munkát végez (én magam is oktatóként többet ülök, mint edzek sajnos), ezért erre különös hangsúlyt fektetünk. Mindenki kap egyéni korrekciókat a saját tartáshibáinak megfelelően, a kettlebell pedig azt az eszközt adja a kezünkbe, amivel a tartásért felelős izmok megerősíthetők.]

András: Hatékonynak tűnt. Egyrészt már az első órák után sokkal tudatosabbá vált a mozgásom, tartásom. Másrészt pedig már pár hét után éreztem, és a gyakorlatok intenzitása bizonyította is, hogy erősödtem.

Anita: Mi fogott meg benne elsőre...az óra hangulata, az egész még egy nagy újdonság volt, olyan érzés volt, hogy egy nagyon hosszú, izgalmas útra lépek most, ami tele van kihívással, meglepetéssel, változással, kisebb-nagyobb sikerekkel.

Levente: A munkahelyem ekkortájt hirdetett egy kezdő kettlebell csoportot, ekkor ismertem meg ezt a kicsit furcsának tűnő füles vasgolyót és a módszert, amellyel ez az eszköz sportolásra használható. A céges edzések számomra nem megfelelő időpontban voltak, viszont a netes leírások, fórumok és videók alapján annyira megtetszett a bell abszurditása és az SFG változatossága, hogy mindenképp szerettem volna elkezdeni, így induló edzéseket kerestem. Munkahelyemhez és albérletemhez közeli helyet kerestem, így találtam meg a Lurdy házban induló csoportot Attila vezetésével. Nem bántam meg, hogy így alakult, Attilában egy remek, felkészült edzőt és jó oktatót ismertem meg.

Mici: Nagyon tetszett, hogy jó alaposan tanuljuk meg a gyakorlatokat, és éreztem, hogy napról napra erősebb vagyok.

Dávid: Erősödni akartam és egy kis zsírt ledobni, erre pedig alkalmas ez a sport. Tetszett, hogy úgy mint a saját súlyos edzéshez, ehhez sem kell sok eszköz. Eredetileg az volt a tervem, hogy a 3 hónapos kezdő kurzus után beszerzek egy saját bellt és itthon edzek tovább.

[Sokan indulnak így, mint Dávid. Lejövök, megtanulom a dolgokat 3 hónap alatt, aztán majd otthon. Én senkit nem beszélek le az otthoni edzésről, de mindig megemlítem, hogy a dolognak 2 bökkenője van. Egyrészt otthon nincs meg a közösség és a rendszeresség. Emiatt könnyű először csak 1 edzést kihagyni, majd többet és végül az egészet ellógni. Arról nem is beszélve, hogy a közösség motivál és sokkal jobb teljesítményre késztet - én magam sem tudok otthon olyan intenzitással edzeni, mint egy remek csapatban! Másrészt a 3 hónap csak az intro - az alapok. Persze az ember erre akkor jön rá, amikor már a végén jár, hogy még mennyit mindent lehetne és kéne tanulni - ezért van, hogy rengetegen maradnak ennyi idő után is.]

Alíz: Már az első pár órán kiderült számunkra, hogy nem lesz könnyű dolgunk, de látva a gyakorlatokat, nagyon motiválónak találtuk, amit el lehet érni. Ezen felül az edző hozzáállása és szakmai felkészültsége is meggyőző volt.

Edit: Jó érzés volt, hogy meg tudok mozgatni súlyokat. Jó először még csak 6 kilóssal dolgoztam, de nagyon jól esett az izomláz, amit olyan helyeken is éreztem, ahol fogalmam sem volt, hogy léteznek izmaim.:-)

[Rengetegen említették a sikerélményeket és fogják is a következő pontban. Ez rendkívül fontos. A pszichológiailag egészséges ember csak olyat szeret csinálni, amiben van sikerélménye. Ahol csak kudarc ér azt abbahagyjuk. Lényegében erről szól Csíkszentmihályi Mihály flow fogalma is - abban válunk jóvá, amiben el tudunk mélyedni és abban tudunk elmélyedni, amiben van sikerélményünk is, mert a feladat nem túl nagy falat számunkra. Nálunk a kezdő egy évek óta csiszolt program, amit maguk a résztvevők is formálnak a visszajelzéseikkel. A fokozatosság, felépítettség és állandó fejlesztés biztosítja, hogy háttértől függetlenül mindenki tudjon sikerélményt találni a sportban és ezáltal legyen lehetősége megkedvelni, elmélyülni benne.]

3) Miért jársz még mindig, 1 év múlva is?

Zsófi: Mert még mindig úgy érzem, hogy végtelen távlatok vannak a rendszerben; mert nagyon jó a társaság; meg eléggé függő is lettem :) Meg még sorolhatnám...

[Mozgásra vagyunk tervezve, nem a tétlenség a test természetes állapota, hanem a mozgás. Lásd ebben a remek TED videóban - még az agy is emiatt alakult ki hipotézisek szerint. Sőt, a mozgás rengeteg kognitív képességet fejleszt, a Z-Health rendszere például - ami idegrendszeri rehabilitációval és teljesítményfokozással foglalkozik - azt mondja, hogy a mozgás nyújtja az agynak a fejlődéshez szükséges stimulációt. Ezért van, hogy mozgás során rengeteg jutalmazó rendszerünk aktiválódik (endorfin és szerotonin szabadul fel) és jól érezzük magunkat.]

András: Most mondjam, hogy nincs jobb ötletem? Alternatíva ugyan lenne megannyi. De jobb nem. Ami nagy előnye a rendszertelen szabad, edzőtermi edzésekkel szemben, az pedig a társaság. Nemcsak akiket előtte ismertem, hanem azok is, akiket az elmúlt egy évben.

[A társaság az, ami edzések közben átlendít a holtpontokon, ami miatt akkor is eljössz, ha épp nem lenne kedved. Ez az egyik legnagyobb előnye a csoportos edzéseknek, amit a privát sosem lesz képes helyettesíteni.]

Anita: Az első óra - amellett, hogy nagyon szuper volt - még nem volt egy nagy kihívás, de az azt követők...állandósult az izomláz, megnőtt az étvágy, már 1 hét után átalakult a tartásom, villamos után rohanva is olyan érzés volt, mintha valami mindig helyes tartásba húzná a gerincem, lapockákat letolná a farzsebbe. :) Egy év, és egy fantasztikus tábor után a csapathoz való kötődés, a sok pozitív testi változás az ami miatt hajlandó vagyok - újabban már több mint 1 órát - utazni az edzésért. Már teljesen az életem részévé vált, fel sem merül kérdésként, hogy folytassam-e, mert annyira magától értetődő, hogy igen. Kikapcsol, feltölt, mikor óra végén csak annyi erőm marad, hogy elterüljek a padlón akkor is ott dobog bennem az a boldog érzés, hogy jó itt lenni, nagyon jó ezt csinálni. Ez pedig az óra hangulatán, az edzőn, és az edzőtársakon múlik, nem azon, hogy mekkora súllyal dolgoztam.

Levente: Minden edzés után nagyon elfáradtam, talán ebből éreztem eleinte, hogy van értelme annak, amit csinálok, ez motivált az elején - később már azt vettem észre, hogy ha valamilyen okból ki kellett hagynom az adott napi edzést, hiányzott a mozgás. A 3 hónapos kezdő tanfolyam után már eszembe se jutott abbahagyni, eddigre a csapat is összeszokott már, legtöbben folytattuk is és tudtuk motiválni egymást.

Mici: Időközben annyira az életem részévé vált, hogy igazából teljesen természetes, hogy járok, nem is éreztem, hogy eltelt egy év. Sőt, amikor most december-januárban betegség miatt ki kellett hagynom, akkor vettem észre, hogy nagyon hiányzik, és alig vártam, hogy újra mehessek. De nem csak maga az edzés, hanem a csapat is fontos. Szerintem jók vagyunk így együtt :)

Dávid: Az előző pontban írtam, hogy csak 3 hónapig akartam járni. De tudtam, hogy itthon egyedül nem lenne annyi motivációm. Edzenék, de nem annyit és nem olyan intenzíven. Jobb közösen izzadni az edzéseken, mindig jó a hangulat, ráadásul még most is tanulunk új dolgokat.

Alíz: Mondhatni, elkapott a gépszíj. Minél többre voltam képes, annál többet akartam és így van ez most is. Idő közben tök jó kis csapat alakult ki az edzőtársakból, akikkel tudjuk motiválni egymást és persze a hangulat sem utolsó.

[Evés közben jön meg az étvágy - tartja a mondás. Ahogy tudod mire vagy illetve lehetsz képes, mersz egyre többre vágyni. Amit korábban a saját énvédő mechanizmusaid miatt lehetetlennek láttál, az amint elérhető távolságon belülre kerül, azonnal kelleni fog. Az eddig megszerzett sikerekből pedig épül az ember magabiztossága fokozatosan, ami később az életed összes többi területére is átszivárog.]

Edit: Része lett az életemnek. Hiányzik, ha kihagyok edzést és bűntudatom is van olyankor. Talán nem szignifikáns, hiszen a saját belső világom és működésem a külvilág felé nem látható, de magamhoz képest jelentős az elköteleződésem az edzés és a csoport iránt is. Mások lelkesedése és a Te elkötelezettséged nagyon pozitív hatással van a motivációmra.

[Az elkötelezettség abból jön, hogy involválódsz - a csapat részévé válsz. Felelősnek érzed magad értük. Az életed részévé meg akkor válik az edzés, ha az rendszeres - a komfortzónádba kerül, hogy mozogsz. Innentől akkor érzed rosszul magad, ha nem teszed - ami segít fenntartani a rendszeres mozgást. Ám ehhez el kell telnie 1-2 hónapnak az elején, amíg bizony ütközhetsz belső ellenállásokba.]

4) Milyen eredményeid vannak, mik azok amikre Te büszke vagy? Amiket az elején sosem gondoltál volna :)

Zsófi: Alapvetően a konzisztens edzésre járásra büszke vagyok, az egy év alatt összesen 3 edzést hagytam csak ki, ebből kettőt csak azért, mert épp bringával kerültem körbe a Balatont, szóval azért akkor is volt mozgás. :)

[Sokan nem is gondolják, de ez meglepően nehéz ám! 1 évig mindig ott lenni, ha esik vagy fúj, ha rossz napod van vagy jó, ha épp nincs kedved akkor is. Mert nem mindig lesz kedv. 1 év alatt rengeteg minden változhat! Nem mindig lesz könnyű megoldani és eljutni, de mint sok minden ez is az akaraton múlik, azaz fejben dől el.]

Jó érzés volt teljesíteni az 1000 swing kihívást 12 kilóval, meg már egész szépen megy a TGU 16-os bellel, illetve a military press dupla 16-tal. Igen, ezek a saját szintemen értendők nyilván nagy dolognak, de én örültem nekik :)

Alapvetően amit az elején nem gondoltam volna, az az, hogy milyen érzés, ha az ember ennyire megizmosodik. Más érzés a bőrömben lenni, más egy csomó mozdulat, ezt elképzelni se tudtam előtte, mert még nem éltem át. Emellett a kezdő súlyomból először fokozatosan leadtam kb. 7 kilót, aztán szépen vissza is szedtem mindet, csak közben 1-2 ruhamérettel kisebb vagyok.

[Az izmosodás egy régi kardinális kérdés nőknél, térjünk ki rá 1-2 mondat erejéig. Sokan félnek tőle alaptalanul. Egyrészt nőként jóval nehezebb izmosodni, még nagy súlyokkal edzve is - nem erre vannak a hölgyek tervezve a természet anya által. Másrészt az izmosodás nem egyik pillanatról a másikra következik be. Igen, ha nagy súlyokkal edzel, az átalakít rajtad sok mindent, de a többség ezeknek a külső és belső változásoknak örülni szokott, az életminőséget nagy mértékben javítja. Nem véletlenül StrongFirst a szervezetünk neve! Azon túl sokszor, akire azt mondják milyen izmos lett, valójában csak definiáltabb lett, szálkásodott. Ha fogysz, akkor tónusosabbnak tűnnek az izmok és nagyobbnak, hiszen a testarányaid változnak. Velem is esett meg többször a teremben, hogy megkaptam mennyit izmosodtam, holott épp valamilyen vizsgámra készülve fogyasztottam és mióta az illető látott, csak lement 3-4 kiló zsír és előbukkantak az addig is meglévő dolgok :)

Aki pedig izmosodik, ott sem a 2 hegyomlásnyi nőt kell elképzelni. Ráadásul az izom tömörebb - kisebb helyen elfér. Így lehetséges a változatlan testtömeg és a mégis 1-2 ruhamérettel kisebb konfekció. Márpedig ennek a nők többsége örül, ezen az áron bárki szívesen cseréli le a ruhatárát!]

András: Nos, amire a legbüszkébb vagyok, az az, hogy tavaly ilyenkorhoz képest 10 kilóval vagyok kevesebb, úgy hogy közben jóval nagyobb az állóképességem. De azt sem gondoltam volna még tizenkét hónapja, hogy ilyen lendülettel fogok tudni akár 36-os bellel swingelni.

Anita: Gyönyörűen formált át bennem rengeteg dolgot. Kitartást és hitet ad az élet egyéb kihívásaihoz, elég csak belegondolni, hogy 1 év elteltével mennyivel erősebb, ügyesebb lettem, de nem is kell éves távlatokba nézni, elég annyi, hogy egy-egy protokoll során 1-2 hét is micsoda fejlődést hoz. Ha pedig itt sikerül, akkor nincs az a munkahelyi, magánéleti nehézség aminek a megoldásához ne lenne elég hitem és erőm.

[Fent már említettem: ha az életed 1 területén sikeres vagy - márpedig a sportban, ha jól van felépítve, az tudsz lenni - akkor az itt megszerzett magabiztosság életed más területeire is elkezd átszivárogni. Nagyon leegyszerűsítve elhiszed, hogy képes vagy dolgokra és ez a fajta potenciál érzet hat ki minden másra is.]

Levente: A kezdő kurzus végével jöttek a "látványos" eredmények is, fél év múlva már majdnem 10 kilóval könnyebb voltam (persze ehhez az egészségesebb táplálkozás is hozzájárult), így elértem a magam elé kitűzött testsúlyt, erősebb és magabiztosabb is lettem. A hónapok során a bell súlyok felfelé váltásával éreztem leginkább, hogy erősödöm, illetve hogy egy-egy protokoll végén már sokkal könnyebben tudtam a feladatokat végrehajtani.

Mici: Soha nem gondoltam, hogy ekkora súlyokkal fogok edzeni, és lesz vele sikerélményem is. A 8kg-ról 12kg-ra váltással kapcsolatban nehezen szántam rá magam döntésre, de már érzem, hogy lassan a 16-os jön, és ez nagy előrelépés nekem.

Dávidv: Amikor a TGU-t tanultuk, a 16 kilós golyót 12-esre kellett cserélnem, és még azzal is szenvedtem. Ma már a 28-assal is megy :) Megy már az egylábas guggolás mindkét lábbal. Bár ezt konkrétan edzésen nem gyakoroltuk, a dupla belles guggolások biztos közrejátszottak, hogy megerősödjek hozzá.

Alízv: Elsősorban a konzisztens edzésre járást említeném meg. Az elmúlt egy évben egy edzést sem hagytam ki úgy, hogy ne pótoltam volna. Sajnos a teljesítményemet nagyban visszafogta pár sérülés, amikkel lassan fél éve küzdök, de ennek ellenére is születtek személyes rekordjaim, amikre büszke vagyok. A kezdő kurzus elvégzése után nem sokkal megcsináltam az 1000 swing kihívást 8 kilóval 34 perc alatt, ez most, ennyi idő távlatából eléggé kis súlynak tűnik. :) Bár amikor először elkezdtük gyakorolni a húzódzkodást, még lehetetlennek tűnt a feladat, ahogy mozdulatlanul és tehetetlenül lógtam a rúdon, végül a sok gyakorlás meghozta az eredményét és már 3 ismétlésig ment a húzódzkodás létra. Mostanában sikerült megcsinálni a TGU-t 20-assal is.

Edit: Megcsináltam az 1000 swinget 12 kilóval, egészen jó idő alatt. A guggolás sem annyira mumus már.

5) Mások milyen változásokat vettek észre rajtad?

Zsófi: Egy páran mondták, hogy hű de sokat fogytál, mások meg a karomat-vállamat elnézve azt, hogy nem szívesen kapnának tőlem pofont.. :) Anyukám hitetlenkedve ütögeti a combomat néha. Persze azt is látják, hogy milyen fontos nekem az edzés, milyen jó kedvem van tőle.

András: "Úristen, hát te meg hogy nézel ki?!" Volt a leggyakoribb reakció. Persze, pozitív értelemben :-)

Anita: Külső változások is bőven vannak, ez az, ami másoknak is leginkább feltűnik, és ezek miatt kapom életem legédesebb bókjait mostanában. :D Az elért eredményeknek is ennek fényében örülök, mert nagyon büszke vagyok arra, hogy tudok menő egylábas guggolást csinálni, de ennek a gyakorlatnak a fenék-keménységre és formára gyakorolt hatása nélkül nem csinálnám ekkora lelkesedéssel. Imádom a total tension-t is mert olyan izmokat varázsol elő a hasamon már 2 alkalom után amiket egyetlen más protokoll sem. A szélesedő vállaimat, erősödő karjaimat, csökkenő mellméretemet már pici aggodalommal figyelem, nőként szeretném ha a csípőszélességemet sosem előzné meg a vállam, itt a szinten tartással megelégszek.

Levente: A látványos testi változásokat (szélesebb váll, kisebb has és testsúly) leginkább szüleim érzékelték, hiszen velük ritkábban találkozom. Természetesen ezeket a változásokat a párom is észlelte és büszke is rám. A kollégáim főképp a helyesebb testtartásomat vették észre, az egyik felettesem pedig sokkal magabiztosabbnak látott a legutóbbi beszélgetésünk alkalmával.

Mici: Az első, ami mindenkinek feltűnt, hogy jobb a tartásom. A második, hogy sokat izmosodtam. Ezzel kapcsolatban sokszor kérdezik - nem csak ismerősök, hanem idegenek is - hogy mit sportolok, amitől ilyen izmos a karom...

Dávid: Szinte mindenkinek feltűnt, hogy milyen sokat változott a testfelépítésem. Rendszeresen kapok pozitív visszajelzéseket, nagyon jó érzés :)

Alíz: Fogytam pár kilót és izmosabb is lettem. A testi változásokon túl az elhivatottságom is sokan megjegyezték már.

Edit: Sokat javult a testtartásom. Az izomtónusom is nagyon sokat változott. Soha életemben nem látszott a tricepszem, most pedig igen :)

[Összegezve: fogyás, tartásjavulás, magabiztosság, jobb közérzet. Ezekről szinte mindenki beszámolt - nem véletlenül. Azt gondolom, hogy az emberek többségének ez a néhány terület olyan, amikben lenne hova fejlődnie. Márpedig ezek, mint a beszámolókból is kitűnik, rengeteg olyan dologra is közvetve hatással vannak, amikre az ember nem is gondolna, csak akkor tűnik fel, amikor már megtörtént és akkor is néha külső visszajelzésekből, mert neked magadnak természetes lesz. Hiszen te minden nap a saját bőrödben élsz és nem látsz ugrásszerű változásokat - szemben azokkal, akiket ritkán látsz.]

6) Miben változtatta meg a sport - azon belül is persze a kettlebell - az életed, szemléletmódod, világlátásod?

Zsófi: Mostanában kering a neten, a sportolós oldalakon egy Socrates idézet, miszerint szégyen nem megismerni azt a szépséget és erőt, amire az ember teste képes. Ez jól leírja a szemléletváltás egyik részét.

Igazából teljesen megváltozott, amit a sportról gondolok, úgy érzem előtte eléggé tudatlan voltam. Olyasmiket is értek ezalatt, hogy kinek milyen mozgás tesz jót, hogyan kerüljünk el sérülést, hogyan működnek a testünk különböző részei együtt, egy rendszerben. Sok ember számára csak az a motiváció, hogy jól akarnak kinézni, ettől eltávolodtam, és csomó minden más szempont előbbre került, az életem központi részévé vált a rendszeres edzés és a kettlebell.

Az pedig azt hiszem végleg megpecsételte a sorsomat, hogy egy kettlebell edző lett a barátom. :P

András: Sportolni régen is sokat sportoltam, bár pont bell előtt volt egy nagyobb kihagyásom. Én úgy gondolom, hogy egy mai, modern világban, ahol minden nemhogy karnyújtásnyira, hanem kattintásnyira van tőlünk, elengedhetetlen, hogy az ember tegyen valamit a testéért. Én koplalni nem szeretek, plusz egy férfinek igenis legyen valami fizikuma, szóval marad a rendszeres sport. Mióta rendszeresen belles körökben mozgok igazából csak annyi változott, hogy egyre rosszabb szemmel nézek azokra, akik semmit nem tesznek magukért. És itt nem a jó külsőről van szó. A túl sok felesleg, a rossz állóképesség sokkal nagyobb hatással van az egészségre, mint a szépségre.

[Erre szoktam (még) kívülállóknak azt mondani fogalmad, hogy sincs mennyi mindenre van hatással, ha jól és rendszeresen mozogsz. Lásd a kommentem az 5. pont végén!]

Anita: Bell előtt sem voltam túl szégyenlős, de ahogy alakul feszesedik, erősödik mindenhol a testem úgy nő az önbizalmam is. Azt a sokat hangoztatott tételt is a belles tapasztalatok verték belém, hogy minden fejben dől el, a testem csak arra képes, amit az agyam is elhisz.

Levente: A fő célom csak így egyszerűen a rendszeres mozgás és az egészségesebb életmód elérése volt, ezt úgy gondolom többé-kevésbé sikerült megvalósítani, emellett ami a legnagyobb eredmény számomra, hogy a kettlebell megszerettette velem a mozgást, sportolást, és most már el sem tudom elképzelni az életemet enélkül. Köszönöm Attilának és a Dózisos csapatnak a támogatást!

Mici: Korábban azt éreztem, hogy szívesen sportolnék, de egyszerűen nincs időm besűríteni az életembe egy fél órát sem, teljesen be vagyok táblázva. Ezzel szemben most azt érzem, hogy még a heti 3 óra is kevés, pedig sok minden nem változott körülöttem. Kevesebbet ücsörgök otthon a kanapén, ez tény. De nem is hiányzik.

[A nincs időm egyszerűen kifogás. Az embernek arra van ideje, amire akar - maximum egy adott feladat, nem kap elég magas prioritást. Ez persze mindenkinek a saját egyéni döntése, csak legyél tisztában a következményekkel. Ilyenkor mindig meg kell magadtól kérdezni - vajon mennyire fontos számomra az egészségem - különösen hosszú távon? Ráadásul a tapasztalatok azt mutatják a mozgástól energikusabb leszel, javulnak a kognitív képességeid, azaz adott feladatokkal gyorsabban és hatékonyabban végzel. Tehát közel sem biztos, hogy nem lesz több időd, ha elkezdesz mozogni, csak ehhez előbb elég magas prioritást kell adnod neki, hogy eljuss a teremig. Rendszeresen. Kifogások nélkül :P]

Dávid: Ilyen téren drasztikus változás nem történt, de sokkal több lett az önbizalmam, jobban érzem magamat a bőrömben.

Alíz: Sok olyan dologra vagyok most képes, amit az elején nem gondoltam volna, ami további távlatokat nyit a jövőre nézve. Igyekszem ezt a hozzáállást az életem többi területére is kivetíteni.

Edit: Tudom, hogy segít a depressziós periódusok leküzdésében. Eddig sokáig dumaként éltem meg, hogy a mozgás mennyire fontos, de most kézzel fogható eredményeket érzek testileg és lelkileg is. Szeretném, ha jobban úrrá tudnék lenni a depi miatti lógási késztetésen...dolgozom rajta. Magamhoz képest óriásit fejlődtem ezen a téren. :-)

[Mozgásra lettünk teremtve - ezt fent már írtam. A test egyik legjobb öngyógyító mechanizmusa a mozgás. Ez nem csak a mozgásszervi problémákkal küzdő emberekre igaz, hanem sokszor a pszichésre is - különös tekintettel a depresszióra. Ennek a fiziológiai oka az idegrendszer bizonyos területeinek rosszul működésében keresendő. A mozgással pont ezeket a rendszereket stimuláljuk és a megfelelő hormonok (szerotonin, endorfin) termelésére serkentjük, ezzel küzdve a depresszió ellen.]

[Összegezve: jó látni, ahogy a közösség formálja az egyén kiindulási céljait. Érdemes megfigyelni, a többségnek mennyire átalakult a gondolkodása, mennyire másra vágyik most, mint mikor kezdte. Ez sokszor független attól is, hogy a korábbi célt elérte-e - rájött már más a fontos. Bízom benne, hogy ebben nekem is részem volt és sikerült őket tanítványokként a saját maguk által fontosnak tartott úton tartani.]

7) Milyen elérendő célok vannak még előtted? Mi az, amit meg szeretnél valósítani?

Zsófi: Rengeteg, pláne, hogy szerintem ezt nem érdemes abbahagyni, idős korig is lehet csinálni. De rövidebb távon belül jó lenne ha végre sikerülne a húzódzkodás (már tervben van egy rúd otthonra), 1000 swing 16kg-mal, TGU egyre nagyobb súllyal (20 vagy később 24), törzsstabilitás és bokamobilitás növelés :)

András: Én elég kompetitív személyiség vagyok. Úgyhogy edzéseken mindig megvan az az ember, aki nálam jobban teljesít és én vetélytársként tekintek rá. Mindig őt kell beérnem. Kicsit hosszabb távú cél, de jó lenne, ha egyszer majd Te lennél ez a célpont ;)

Anita: A legfőbb cél - a hátfájás elmúlása után - mindig is az volt, hogy feszesebb, csinosabb legyek, ill., egy általános erőnlétnövelés, hogy megfelelő kondícióm legyen egyéb mókákhoz, az örök szerelem hip hop-hoz, vagy egy távolabbi, de nem kevésbé vágyott célhoz a rúdtánchoz.

Levente: Legfőképp az eredeti "általános" célom maradt meg, vagyis a rendszeres mozgás és az egészségesebb életmód, de szeretném a különféle gyakorlatoknál a súlyokat továbbra is egyre felfelé emelni.

Mici: Idén a Warrior kihívást szeretném megcsinálni, év végére 1000 swinget 16 kilóval, illetve a húzódzkodás van még tervben. Aztán meglátjuk, mi jön még hozzá időközben :)

Dávid: Konkrét céljaim nincsenek. Szeretnék tovább erősödni, többet edzeni, jobban odafigyelni az egészséges étkezésre. A több edzéssel nehéz dolgom lesz, úgy tűnik, hogy az új órarendem miatt abba kell hagynom a kettlebellt. De a félév után mindenképp szeretnék újra járni.

Alíz: A fent említett teljesítményeket szeretném túlszárnyalni. Tervben van az 1000 swing 16 kilóval, illetve hamarosan itt a Kettlebell warrior kihívás. A távlati célok között szerepel a TGU 24-essel, és 5-6 húzódzkodás folyamatosan.

Edit: Annyira jó lenne egyetlen egy, szabályos húzódzkodást megcsinálni. De bízom benne, hogy egyszer menni fog! A tökéletes fekvőtámaszra is nagyon ácsingózom :-)

[Tökéletes gyakorlat nincs. Legyen az ember tanuló, mester - mindig van min csiszolni és az alapokra ez különösen igaz. Ezért ne elérni akard a tökéletes fekvőtámaszt (sosem fogod), csak törekedj a lehető legtökéletesebbre. Miközben pedig ezt az utat járod rengeteget fogsz tanulni - magadról!]

Nos ennyi lett volna. Ők maguk azt mondták nagyon tanulságos volt olvasni egymás történetét ilyen részletességgel, hogy a többiek a csapatban miképpen látják az elmúlt 1 évet. Én meg remélem, hogy másnak is nyújt segítséget, nézőpontot, vagy ad valami tanulságot az életéhez. Akkor már megérte!

A csapatnak pedig innen üzenem, hogy tessék egészen konkrét és mérhető célokat magatok elé tűzni. Ne csak azt mondd tökéletes fekvőtámasz, határozd meg mik a kritériumai annak, amikor már megelégszel a kivitelezéssel. Ne azt tűzd ki magad elé, hogy erősebb akarsz lenni, hanem határozd meg miből fogod látni egészen pontosan, hogy erősebb vagy, stb. Csak azért, hogy 1 év múlva még büszkébb lehessek Rátok!

_{Ha tetszett az írás, oszd meg az ismerőseiddel Facebook-on:}